Néhány napja, egészen pontosan december 14-én a világháló telis-tele volt a Legszentebb Szentélyről megemlékező tartalommal – az Estadio Santiago Bernabéu ezen a napon ünnepelte 65. születésnapját. Igen, lehetett volna már akkor közzétenni egy jókora csokorra való törit, megspékelve egy halom ódon fotóval, ám a Bernabéu Nekünk sokkal többet jelent ennél. Így most, ha némileg megkésve is, de arról elmélkedünk, mennyi mindet mesélhetne ez a stadion. Diadalról és bukásról, zsenikről és őrültekről egyaránt.

Valószínűleg hetekig tudnánk beszélni, kinek mi az az élmény, ami leginkább összefűzi ezzel a stadionnal, mely néha lehet csendes (tapasztalatból mondom: nem az!), de igazából sosem. Falai között ott zengenek a mesék örömről és bánatról, diadalról és kudarcról egyaránt.

Hősökről…

…akik otthonuknak tudhatták ezt a Stadiont.

Zsenikről…

…akikre örökké emlékezni fogunk

Gólokról…

…amik láttán máig könnybe lábad a szemünk

Ikonokról…

…akik velünk élnek

De a Bernabéu nem csak őket élte meg, hanem Pavónokat és Graveseneket is. A történet úgy kerek, ha tudjuk, hibákat is átélt, nevetséges döntéseket látott, és legalább ugyanannyi megaláztatást is. Olyanokat, mint ne nem is oly távoli Barca diadalokat, vagy épp a centenáriumi évben otthon elvesztett Spanyol kupa döntőt:

Vagy akár olyan játékosokat, mint Pepe, aki ugyan néha egy szánalmas és gyűlölni való bohóc, de hiába a közhelyhuszárok, ilyen játékosok nem először fordulnak meg habfehér mezben, és s bár a tetteik elítélendők, attól még szívükben lehetnek Igaz Madridisták…

Itt van a példa rögvest: 1987. áprilisában Juanito a jó Lotharral kötött “örök” barátságot, s bár tette minősíthetetlenül ostoba, a Madridisták szívében ugyanott maradt. S talán azt sem véletlen, hogy halála óta minden mérkőzés 7 felcseng a “Illa, Illa, Illa… Juanito Maravilla!”

A Bernabéu látott mindenből eleget: fényt és árnyékot, mámort és letargiát. Most kíváncsian fordulok felétek: Ti mit kapcsoltok a Bernabéuhoz. Nekem például ez a kedvenc estém:

A Bernabéu a MI otthonunk, a Madridizmus pedig a Mi Hitünk. Lehet ez a szöveg ócska, elkoptatott és röhejes. Lehet cinikusan nevetni rajta.

De elvenni soha, senki nem tudja mindezt.